Amikor a mesterséges intelligenciára (MI) gondolunk, legtöbbször szupergyors számítógépek, villódzó szerverszobák és bonyolult matematikai egyenletek jutnak az eszünkbe.
Arról viszont ritkán esik szó, hogy a világ legfejlettebb digitális elméi, valójában a természetből, köztük is a legokosabb madaraktól, a varjúféléktől tanulnak.
Igen, jól olvasta!
A mai modern számítógépes programok fejlesztői a varjak és hollók észjárását másolják, hogy okosabb gépeket építhessenek.
A vak tippeléstől a logikus tervezésig
A számítógépes programok kezdetben úgy működtek, mint egy makacs gyerek:
Addig próbálkoztak vaktában, amíg véletlenül el nem találták a helyes megoldást.
Ha ezerszer hibáztak, ezerszer kezdték újra, mindenféle előre megfontolt terv nélkül.
A kutatók azonban észrevették, hogy a varjúfélék egészen másképp működnek. Nem kezdenek el ész nélkül kapkodni, hanem képesek a gondolati láncra és az előre gondolkodásra.
Megállnak és megfigyelnek: Felmérik a helyzetet.
Fejben terveznek: Előre lejátsszák magukban a lépéseket.
Cselekvés: Csak akkor lépnek, ha a terv összeállt.
Fizikaóra és mérnöki munka a természetben :
A varjúfélék elképesztő logikáját számtalan kísérlet bizonyítja, amelyekből a programozók ihletet merítettek.
A hollók például gond nélkül átlátják a fizika törvényeit:
Egy híres kísérletben egy szűk edény alján lévő vizes húst úgy szereztek meg, hogy kavicsokat dobáltak a vízbe.
Pontosan tudták, hogy a közlekedőedények elve alapján a kavicsok megemelik a vízszintet, így a falat végül elérhetővé válik számukra.
Az Új-Kaledón varjak még ennél is tovább mennek:
ők maguk készítenek egyedi eszközöket. Apró faágakat munkálnak meg és alakítanak át kampóssá, hogy azokkal piszkálják ki a lárvákat a korhadt fák mélyéről.
Van azonban egy még fontosabb tulajdonságuk, amit ritkán említenek, pedig a legfontosabb kapocs a gépi intelligenciához:
Minden varjúféle képes a környezetében már meglévő, talált dolgokat a saját céljai elérése érdekében használni.
Legyen szó egy eldobott kupakról, egy drótdarabról vagy akár az autós forgalomról, amikor a diót töretik fel.
– meglátják a tárgyakban a rejtett lehetőséget.-
Hogyan tanul ebből a mesterséges intelligencia?
A modern mesterséges intelligencia fejlesztése során a kutatók pontosan ezt a módszert ültették át a számítógépek nyelvére.
Az új generációs programokat már arra nevelik, hogy a varjakhoz hasonlóan a már meglévő információkat (adatokat) használják fel kreatívan az új problémák megoldásához.
A mai programok is kapnak egy pillanatnyi szünetet, hogy „átgondolják” a feladatot, mielőtt válaszolnának.
Ez a belső önellenőrzés drasztikusan csökkenti a gépek hibáit és a téves „hallucinációkat” (amikor a gép magabiztosan mond egy teljes sületlenséget).
Nem véletlen, hogy a világ egyik legújabb, legprecízebb kép- és szövegfelismerő digitális modelljét a kutatók konkrétan
Corvid-nak (azaz varjúfélének) nevezték el!
A természet már régen feltalálta a tökéletes gondolkodási láncot
– a technológiának csak most sikerült felnőnie a varjúfélék zsenialitásához.
