Ha a madárvilágban keressük a legmélyebb, leghangsúlyosabb tiszteletet, utunk óhatatlanul a Hollóhoz vezet. Ő az, akit az emberiség hajnalán nem pusztán tiszteltek, de egyenesen a világ teremtőjeként és megóvójaként tartottak számon.
Felejtsük el a sötét, baljós sztereotípiákat! Ahhoz, hogy megértsük az ő valódi karakterét, induljunk el egy igazi, világ körüli időutazásra, és keressük fel azokat a népeket, akiknek a hiedelmeiben a Holló a legnagyobb szerepet kapta.
A végtelen tenger és a mindenség rögzítése A sarki jégmezök, Szibéria és az észak-amerikai partvidék legősibb népeinek teremtésmítoszaiban, a Holló maga a mindenség rendezője
A legenda szerint a kezdetek kezdetén nem volt más, csak a határtalan, fekete ősóceán, és a vaksötét égbolt.
Ebben az ürességben egyetlen lény létezett: az ős-Holló, aki fáradhatatlanul rótta a köröket a sötétség felett.
A szibériai csukcsok és korjákok: Ezek a népek, a mai Oroszország legkeletibb részén, a Csukcs-félszigeten és a Kamcsatka-félsziget északi részén őshonosok.
Az ő legendáik szerint, mivel a hollónak, nem volt hol megpihennie, lebukott a tenger legmélyebb fenekére, csőrében apró sárdarabokat hozott a felszínre, majd ezeket elszórta a tajtékzó habokon.
Az inuitok (korábbi nevükön eszkimók): Ők a fagyos északi területeken, Alaszkában, Észak-Kanadában és Grönlandon élnek.
Az inuitok szájhagyomány útján megőrzött és antropológusok által lejegyzett teremtésénekei szerint :
-a világ kezdetén csak a sötét tenger hullámzott. A vízből egyszer csak kiemelkedett egyetlen apró földsáv. A Holló rászállt erre a szigetre, és a csőrével addig kopogtatta, bökdöste az iszapos földet, amíg az meg nem szilárdult, és lassan növekedni nem kezdett a lába alatt. Így horgonyozta le, és teremtette meg, az élhető szárazföldet.
A világ lehorgonyzása: A kelta és szibériai mondák szerint a Holló nemcsak megteremtette a szárazföldet, hanem hatalmas karmaival le is rögzítette azt, hogy a tenger hullámai ne sodorhassák el az újonnan született partokat.
Belőle lettek az életet adó hegygerincek.
A Fény Tolvaja és az Ember Teremtője A föld azonban még sötétségbe burkolózott. A Holló ekkor mutatta meg igazi, összetett jellemét: a ravaszságot és a teremtő erőt.
A tlingit és haida indiánok: Ezek a törzsek Észak-Amerika északnyugati partvidékén, a mai Délkelet-Alaszka és a kanadai Brit Kolumbia part menti esőerdőiben élnek.
Az ő mítoszaik szerint, a Holló egy kapzsi szellemtől lopta el a dobozban őrzött fényt.
Menekülés közben a dobozból elszökő fény darabokra tört: a legnagyobb darabból lett a Nap,
a kisebbekből a Hold és a Csillagok.
A felszálló sűrű korom örökre befeketítette a Holló tollait, melyek addig fehérek voltak – de a világ számára elhozta az életet.
A Világító Hólyag és a Játékos Holló(Forrás: Északi inuit és jupik népmesék nyomán)
Az idők kezdetén, amikor a világ még néma sötétségbe burkolózott, a Holló egy hatalmas és titokzatos jégkunyhóban lakott egy idős emberrel. Az öreg féltve őrzött kincseket tartott elzárva a kunyhója mélyén: egy sor felfújt, áttetsző fókaszáj-hólyagot, amelyek belülről különös, lüktető derengéssel világítottak. A Holló – aki ekkor még fehér volt és kíváncsi, mint egy gyermek – folyton ezekkel a hólyagokkal akart játszani. Az öreg azonban tiltotta, tudta, hogy ha azok kipukkadnak, a fényük elszökik. Egy nap azonban a Holló nem bírt a vérével: addig könyörgött és addig sündörgött az öreg körül, amíg az, megelégelve a madár zaklatását, odaadott neki egyetlen, aprócska hólyagot.
A Holló boldogan kezdte el lökdösni a csőrével a levegőben táncoló, ragyogó gömböt. Ahogy belemerült a játékba, a hólyag egyre magasabbra szállt, ő pedig követte.
Hirtelen egy óvatlan pillanatban a madár karma beleakadt a vékony falba, és a hólyag hatalmas csattanással kipukkant.
A benne lévő vakító fény pedig nem veszett el: szétáradt a jégmezök felett, átvilágított a sötét égbolton, és elhozta a mindenséget átölelő nappalt.
A Holló a játékán keresztül, szinte véletlenül vált a világ világosságának hordozójává.
Az inuitok azóta tudják: a fény nemcsak küzdelem útján érkezhet, néha egy egyszerű, ártatlan játék hozza el a sötétség végét.
Később a haida indiánok szerint ő volt az is, aki egy óriási kagylóban megtalálta és kiszabadította az első embereket, majd megtanította őket élni.
Az inuitok és a szavak ereje:Az északi sarkvidék kutatói által rögzített nyugat-inuit mondavilágban
-a fény elhozatala egy másik gyönyörű történethez kötődik.
A világ sötétjében a ravasz róka a sötétséget akarta, mert így könnyebben el tudta lopni a húst az emberektől. A Holló viszont látni akart, hogy könnyebben találjon élelmet.
Ketten hatalmas vitába szálltak, és a sarki éjszakában elkezdték kántálni a kívánságaikat.
A róka azt kiabálta: "Taaq! Taaq!" (Sötétség!), a Holló pedig azt rikácsolta: "Qau! Qau!" (Világosság!). Mivel a Holló szavai erősebbek és szentebbek voltak, megtörték a sötétséget, és elhozták az első hajnalt a jégmezökre.
Azóta váltakozik a nappal és az éjszaka a Földön.
️ Közel-Kelet és a Biblia:
Az első felfedező és az életmentő
A zsidó-keresztény kultúrkörben a holló az első lény, amely kilép az újjászülető világba, közvetlenül az ősóceán visszahúzódása után. Megítélése itt is kettős: a későbbi emberi magyarázatok sokszor igazságtalanok voltak vele szemben, miközben a tettei az életben maradást szolgálták.
Noé bárkája és a szívós úttörő: Amikor a bibliai Özönvíz elborította a földet, Noé legelőször egy hollót engedett ki a bárkából, hogy megtudja, szárad-e már a talaj. A holló nem tért vissza azonnal, hanem fáradhatatlanul repkedett a vizek felett. Bár a későbbi keresztény magyarázatok ezt "hűtlenségnek" bélyegezték – szembe állítva a visszatérő galambbal,
– az ősi, valós olvasatban ő volt a legszívósabb. Ő volt az első, igazi úttörő, aki képes volt megvetni a lábát és életben maradni a kietlen, pusztuló világban.
Illés próféta táplálója: A Bibliában van egy másik, mélyen tiszteletteljes történet is, mely a hollót állítja középpontba.
Amikor Illés próféta a pusztában bujkált az éhínség idején, Isten a hollókat bízta meg a védelmével. A madarak minden reggel és este kenyeret és húst vittek a prófétának.
Ebben a történetben a holló nem a halál, hanem a gondoskodás és az életben tartás közvetlen szimbóluma.
A Birodalom Őrei: A Londoni Tower hollói(Forrás: Brit királyi legendák és walesi mitológiai örökség)
Az időutazásunk következő állomása a ködös London, ahol a hollók nem csupán madarak, hanem a brit monarchia fennmaradásának titokzatos védnökei.
A legenda szerint amíg legalább hat holló lakik a Londoni Tower falai között, addig a Tower szilárdan áll, és a Brit Birodalom biztonságban van. Ha a hollók elhagyják az erődöt, a királyság elbukik.
A II. Világháború és a magányos túlélő:
A hollók hűsége a legsötétebb időkben is megmutatkozott. A II. világháború alatt, a londoni bombázások idején a Tower hollóinak többsége elpusztult vagy elmenekült a félelemtől. Csupán egyetlen madár, a hősies Mabel maradt hátra, aki a pusztulás ellenére is kitartott.
Amikor Winston Churchill miniszterelnök értesült a veszélyről, azonnal elrendelte a hollóállomány pótlását, mert hitt abban, hogy a madarak jelenléte reményt és erőt ad a nemzetnek a győzelemhez.
A Királyi Személyzet: A Tower hollói ma is fejedelmi ellátásban részesülnek. Saját gondozójuk van, a Hollómester (Ravenmaster), aki a királyi testőrség tagja.
Ő az, aki minden reggel köszönti őket, és gondoskodik a friss húsból és vérbe áztatott kekszből álló menüjükről.
Jelenleg hét holló él a falak között – a bűvös hatos és egy „tartalék”, hogy a birodalom sorsa soha ne forogjon veszélyben. Ezek a madarak hivatalosan a Korona „katonái”, nevük van, és tiszteletteljes bánásmód övezi őket életük végéig.
A fekete tükör:
A szív és a lélek próbája - Az inuit bölcsesség úgy tartja, hogy a Holló látja az ember szándékait, még mielőtt azokat, tettekre váltaná.
Az ő szeme egy mély, fekete tükör: ha belenézel, nem a madarat látod meg, hanem a saját legbelső önmagadat és szándékaidat.
A bizalom ára: A vadon élő, vagy a sérülten bekerülő holló nem bízik meg akárkiben. Csak annak engedi meg, hogy segítsen rajta és hozzáérjen, akinek tiszta a szíve.
Ha békét és bizalmat látsz a tekintetében, az annak a megkérdőjelezhetetlen jele, hogy a szándékaid mentesek az önzéstől és a hátsó gondolatoktól.
Fordított mentés: A fizikai világban úgy tűnik, mi mentjük meg a madarat. De a lelki valóságban a folyamat fordított: a holló ad esélyt nekünk.
Azzal, hogy elfogadja a segítségünket, képessé tesz minket bebizonyítani, hogy az ember még mindig méltó a jóságra és a természet bizalmára.
A Holló ma a Varjúházban Amikor Kiskőrösön, a Varjúházban a szemébe nézünk egy hozzánk bekerülő, sérült hollónak, nem egy "okos állatot" látunk.
Azt az egyetemes, csodát látjuk és ápoljuk benne, amely képessé tette őt arra, hogy a mondák szerint, a puszta akaratával szilárd világot teremtsen a tajtékzó tenger közepén.
Gyógyításuk és gondozásuk során ezt a kozmikus méltóságot adjuk vissza nekik.
Nem háziállatként kezeljük őket, hanem tisztelettel adózunk annak a szimbólumnak, amely évezredeken át emlékeztette az embert:
az élethez és a megmaradáshoz szilárd alapok és fény kellenek.
