A varjúfélék családjában nincs még egy olyan megosztó alak, mint a Szarka (Pica pica).
Míg a hollót a súlyos bölcsességgel, a varjút pedig a sorsfordító baljós véggel azonosítjuk, a szarka valahol a kettő között, a „szürke zónában” foglal helyet.
Ő a mitológia anarchistája, a hibrid kívülálló, aki nem kér a szabályokból, még akkor sem, ha a világvége közeleg.
️ A bárka tetején: A dacos különc utas(Forrás: Keresztény és magyar népi mondák nyomán)
A magyar népi mondák szerint a szarka az egyetlen állat, amely nyíltan ellenszegült Noé hívásának, amikor a világot elnyelte az Özönvíz. Miközben az állatvilág színe-java fegyelmezetten és hálásan vonult be a bárka biztonságába, a szarka dacosan a hajó gerincre telepedett.
Nem kért a megváltásból; a „kint” és a „bent” határán maradva, a tetőn cserregve gúnyolta az elmerülő világot.
Ez a mozzanat tette őt a keresztény néphagyományban a „senki madarává”: se nem kinti, se nem benti, se nem teljesen jó, se nem teljesen gonosz.
Származása is ezt a dacos kettősséget tükrözi: a népnyelv szerint ő a holló vadságának és a galamb szelídségének különös hibridje. Tarka, fekete-fehér tollazata örök emlékeztető erre a hűtlen, mégis lenyűgöző származásra.
A "káromkodó" kívülálló: Az európai lázadó(forrás: Angolszász és észak-európai folklór nyomán)
Ez a dac nem állt meg a Kárpát-medencénél. Az angolszász és észak-európai folklórban a szarka alakja még sötétebb árnyalatot kap.
A brit legendák szerint a vízözön alatt nem egyszerűen cserregett a bárka tetején, hanem konkrétan „káromkodott”, gúnyolva az isteni tervet.
Ezért vált Nyugat-Európában a „meg nem keresztelt” madárrá, amely kívül maradt a szakrális körön.
Nem csoda, hogy a népi hiedelmek hamar összekötötték a boszorkányokkal és a titkos, tiltott tudás kísérőjévé tették.
Ha egy magányos szarka jelent meg a ház körül, a britek szerint az bajt hozott, és csak úgy lehetett elűzni az átkot, ha kalapot emeltek előtte, és tisztelettel köszöntötték: "Jó reggelt, Szarka úr!"
🏹 Trükkös tanító: Az észak-amerikai Trickster(Forrás: Észak-amerikai indián törzsek hagyományai nyomán)
Az óceánon túl, a szarka jelleme újabb, rendkívül izgalmas megvilágítást kap.
Bár a kontinensen közeli rokona, az amerikai szarka él, az indiánok szemében ő is a klasszikus „trickster”, vagyis a tréfamester.
A síksági indián törzsek (például a feketelábúak és a sájenek) szemében a szarka nem gonosz.
Intelligenciája és pimaszsága itt a túlélést és a tanulást szolgálja. Ő az a tanító, aki nem unalmasan prédikál, hanem trükkökkel, bosszantásokkal kényszeríti rá az embert a felismerésre.
Megjelenése figyelmeztetés: a dolgok nem mindig azok, aminek látszanak, és a ravaszság néha többet ér a nyers erőnél.
A Szarkahíd: Kelet-Ázsia égi közvetítője(Forrás: Kínai és koreai mitológia nyomán)
Míg nyugaton a szarka elválaszt és lázad, Kelet-Ázsiában (Kínában és Koreában) ő a végső összekötő kapocs.
A Qixi fesztivál gyönyörű legendájában a szarkák önfeláldozó serege alkot hatalmas hidat a Tejúton, hogy az év egyetlen napján a csillagok közé száműzött, elválasztott szerelmesek végre találkozhassanak.
Itt a szarka a fény, a szerencse és a boldogító hírek hozója, aki a saját szárnyaival hidalja át a kozmikus távolságokat.
A Szarka ma a Varjúházban Legyen szó a magyar parasztbiblia dacos madaráról, az angol folklór gúnyolódó kívülállójáról vagy a keleti mitológia égi híd építőjéről, egyvalami közös:
a szarka sosem marad a sorban.
Amikor a kiskőrösi Varjúházban egy megmentett szarka csillogó szemeibe nézünk, mi ezt a fenséges dacot és függetlenséget látjuk benne.
Ők emlékeztetnek minket arra, hogy a világ nem csak fekete vagy fehér.
Ő a híd – vagy éppen a rés a pajzson – a látható és a láthatatlan, a rend és a káosz között.
Nem idomítani akarjuk őket, hanem meggyógyítani, tiszteletben tartva azt a zabolátlan szabadságot, ami miatt évezredek óta a világ legmegosztóbb és legizgalmasabb madarai.
