SZAJKÓ

 Az erdő éber hangosbemondója 



A Szajkó – vagy ahogy a népnyelv hívja: a Mátyásmadár – a varjúfélék családjának legszínesebb és leglármásabb képviselője.

Bár távolról szemlélve egy elegáns, pasztellszínű madárnak tűnik, valójában ő a természet egyik legéberebb biztonsági őre.


Miért nevezik Mátyásmadárnak? -jó kérdés!

Feltételezések vannak, 

Bár a Szajkó név a hangutánzó képességére utal (a "szajkóz" kifejezés is innen ered), a Mátyásmadár elnevezésnek érdekes népi és nyelvi háttere van:

A név eredete: A legelfogadottabb magyarázat szerint a latin nevéből származik (Garrulus glandarius). A népnyelv a "glandarius" (makkgyűjtő) helyett a latinban népszerű Matthias (Mátyás) nevet ragasztotta rá, valószínűleg azért, mert a február 24-i Mátyás-nap környékén kezdtek el aktívabban és hangosabban mutatkozni az erdőben.

Jelzőszerep: A magyar néphagyományban a Szajkó az "erdő ébresztője" vagy "őre". Mátyás királyunk híres volt arról, hogy szerette a rendet és az igazságot

 – a Szajkó pedig hangos riasztásával "rendet tesz", mindenkit figyelmeztet a betolakodókra (legyen az róka vagy vadász).

Hunyadi Mátyás és a madarak: Bár a Hunyadiak címerében a Holló van (Corvinus), a nép a varjúféléket gyakran egy kalap alá vette. A Szajkó "színesebb, vidámabb" megjelenése és eszessége miatt kaphatta meg a néptől a király nevét, mint egyfajta elismerést.

„A Szajkó, vagy ahogy a népnyelv hívja, a Mátyásmadár, régen jóval több volt egy hangos erdőlakónál.:

 A kalendáriumok fontos viszonyítási pontként említették. Mára szinte teljesen elfelejtettük, hogy őseink számos mezőgazdasági és erdei munkafázis megkezdését a Szajkók február végi, Mátyás-nap környéki aktivitásához kötötték

.Ez a mélyen gyökerező kapcsolat is bizonyítja, hogy a Szajkó az erdő rendjének és ritmusának nélkülözhetetlen őrzője.”

Biológiai sajátosságok:

 A „kék tükrös” szárny: Legszembetűnőibb dísze a szárnyhajlatnál található, égszínkék és fekete vonalkázású tollmező. Ez nem pigment, hanem a toll szerkezete veri vissza így a fényt (szerkezeti szín).

A bajuszsáv: Csőre tövétől egy jellegzetes, vastag fekete csík (bajuszsáv) húzódik lefelé, amely karakteressé teszi az arcát.

 A bóbita: Ha izgatott,  ( és sokszor izgatott) a feje tetején lévő tollakat felborzolja, amitől a feje szögletesebbnek és nagyobbnak látszik. 


Életmód: 

A vadászok réme és az erdő riasztója 

A szajkó gyanakvása legendás: ő az erdő „riasztórendszere”. Ha embert, kutyát vagy ragadozó madarat észlel, azonnal éles, recsegő hangot ad ki. Ezzel nemcsak a társait, hanem az erdő összes lakóját – az őzeket, szarvasokat is – figyelmezteti a veszélyre. Emiatt a vadászok gyakran haragsznak rá, hiszen a szajkó elárulja a közeledtüket. 

A hangutánzás nagymestere: vigyázz, mert átver!”
„A szajkó nemcsak az erdő madarainak hangját (például az egerészölyvét) vagy bármi más akár a láncfűrész vagy az autó riasztó hangját utánozza mesterien, de a környezetében lévő mesterséges hangokat is pillanatok alatt eltanulja.

Szajkóka a mentett szajkó barátom, például annyira tökéletesen utánozta a telefonom csengőhangját, hogy számtalanszor rohantam a készülékhez teljesen feleslegesen. Ez a hihetetlen akusztikai memória is bizonyítja a varjúfélék kiemelkedő intelligenciáját.


 Táplálkozás:

 A mindenevő kertész A szajkó étrendje rendkívül változatos:

 A kedvencek: Főleg makkot, diót és különféle gyümölcsöket fogyaszt. Ősszel hatalmas mennyiségű makkot és diót rejt el a föld alá télire – mivel sok raktárhelyet elfelejt, az elásott termések tavasszal kicsíráznak, így a szajkó évente több ezer fát „ültet el”.

 Állati eredetű: Rovarokat, pókokat is nagy számban zsákmányol, különösen a fiókanevelési időszakban.

 Irány a város! Bár eredetileg erdei madár, a szajkó mára meghódította a lakott területeket is.

 Élőhely: Kertvárosokban, parkokban, de akár sűrűbb utcai fasorok alacsonyabb fáin is otthon érzi magát.

 Fészkelés: A párok egy életre választanak társat. A fészküket már nemcsak erdőmélyi sűrűkbe, hanem városi kertekbe, sőt, épületekre felfutó, dús vadszőlő rejtekébe is szívesen építik.

 Természetvédelmi státusz Magyarországon a szajkó nem védett, bizonyos korlátozásokkal vadászható faj. Szerepe azonban a fák telepítésében és a ragadozók jelzésében pótolhatatlan az erdei ökoszisztémában.


A szajkó több, mint egy hangoskodó madár: ő az erdő intelligens hírvivője és kertésze. Ébersége és rafináltsága miatt a természet egyik legfontosabb „kommunikációs központja”, akinek figyelő tekintete elől semmi sem maradhat rejtve.