A joghézag ára, mikor a törvény az irgalom ellen fordul Miért nem fogadhatja a mentőhely a sérült Szarkát, Szajkót vagy a Dolmányos varjút?
Miért végződik ma minden jóhiszemű mentés tömegsírban? A Varjúház feltárja a sokkoló valóságot a jelenlegi magyar jogszabályok tükrében.
A jelenlegi jogszabályi protokoll végállomása: megsemmisítésre ítélt állatok..
1. A pusztítás gépezete: A Vérdíj Magyarországon a vadászható varjúfélék gyérítése a vadgazdálkodás része. A vadásztársaságok éves szinten meghatározott keretszámok alapján végzik a dúvadak ritkítását
. A „Vérdíj” nem csak metafora: a vadászok motiváltak a gyérítésben, miközben ugyan ezek az egyedek, az állatvédelmi szempontokat követők számára mentésre szoruló, érző lények, akiknek a leölése szakmailag és etikailag is megkérdőjelezhető.
2. A „Megsemmisítés” útja: Közel 30 év jogi szigora A Vadászati törvény (1996. évi LV. tv.) az elmúlt évtizedekben tucatnyi módosításon esett át, de egyetlen alkalommal sem kapott benne helyet az irgalom a vadászható fajok számára.
A legutóbbi, 2025. decemberi módosítások (IV/A. fejezet) véglegessé tették a folyamatot: a belterületen befogott, kárt okozó vadat meg kell semmisíteni. A törvény:
- nem ismer rehabilitációt,
- nem ismer visszaengedést.
Aki ilyen állatot befogad, az engedély nélküli vadtartást, technikailag „vadorzást” követ el.
3. Az Állatvédelmi Törvény sárba tiprása Itt ütközik össze a jog és a morál. Az 1998. évi XXVIII. törvény (Állatvédelmi törvény) alapvetései szerint: 3. §:"Az állatnak szabadságot kell biztosítani a fájdalomtól, a sérüléstől és a betegségektől."6. § (1):"Az állatnak tilos szenvedést okozni."
A Varjúház álláspontja szerint egy gerinces állat szenvedni hagyása vagy kötelező leölése akkor is, ha menthető lenne, mélyen sérti az állatvédelem szellemét.
Az evolúció során ezek a madarak rendkívüli intelligenciára tettek szert – erről bővebben az Evolúció a Varjúház szerint cikkünkben olvashatsz –, mégis a jogfosztott kategóriába kényszerítik őket.
Ahol a lőszer-térítés és a darabszám fontosabb, mint az élet oltalma.
A végső kérdés:
Mi a valódi cél? Vegyük le a jogi szemüveget, és tegyük fel a kérdést őszintén:
- mi a célja ennek a módszeres szigorításnak?
-Miért vált a mentés bűnné, és a pusztítás kötelező protokollá?
A cél nem a kármentés, hanem a teljes láthatatlanná tétel.
Eltüntetni ezeket a fajokat mindenáron, hogy ne zavarják az üzleti alapú vadgazdálkodást és a „hobbista” vadászat kényelmét.
A rendszer számára a szarka, a szajkó vagy a dolmányos varjú nem élőlény, hanem egy zavaró tényező, amit ki kell iktatni a profit és a szórakozás útjából.
Az üzenet világos: aki zavarja az üzletet, annak meg kell semmisülnie.
Zárógondolat Amíg a jogalkotás nem teremti meg az összhangot a vadgazdálkodási és az állatjóléti kötelezettségek között, és a szabályozás a rehabilitáció helyett kizárólag a megsemmisítést ír elő, addig minden menthető egyed a rendszer áldozatává válik. Aki ismeri az igazságot, többé nem hivatkozhat tudatlanságra. Mi megmutattuk a valóságot – és felvesszük a kesztyű
