Az ég birodalmának fekete ura
A Holló a varjúfélék családjának legnagyobb termetű képviselője a holló (Corvus corax). Ez a madár nem csupán tekintélyes méretével, hanem kiemelkedő észjárásával és a természetben betöltött fontos szerepével is kitűnik rokonai közül.
Külső megjelenés és azonosítás:
A robusztus óriás A szabadban figyelve a hollót az alábbi jegyek alapján különböztethetjük meg a vetési vagy kormos varjútól:
Termet és „szakáll”: Testhossza elérheti a 67 cm-t, szárnyfesztávolsága pedig a másfél métert. Legfontosabb
Ismertetőjegye a torkán található, lándzsa szerűen megnyúlt tollazat, amely izgalmi állapotban jellegzetes „szakállként” borzolódik fel.
Hangja: Messziről felismerhető mély, érces, korrogó „kork-kork” kiáltásáról, amely jelentősen eltér a varjak magasabb tónusú károgásától.
Röpkép: Repülés közben a farka alakja határozottan ék alakú, szemben a varjak lekerekített farokvégével.
Történelem és természetvédelmi helyzet A holló sorsa Magyarországon tanulságos: a 20. század közepére az üldözés miatt szinte teljesen eltűnt az Alföldről. A 70-es években bevezetett szigorú védelemnek köszönhetően állománya mára megerősödött. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Életmód:
Ész és hűség A hollók kiválóan alkalmazkodó mindenevők: mesterién találnak rá a dögökre, de kisemlősöket és rovarokat is fognak, így fontos „egészségügyi” munkát végeznek a természetben.
Társas életük alapja a hűség: a párok egy életre választanak társat, és közösen, nagy szakértelemmel védelmezik területüket az év minden szakaszában.
A holló az irodalom és a tudomány tükrében Hogy milyen mély nyomot hagyott ez a madár az emberi gondolkodáson, azt néhány elismert személyiség gondolatai is bizonyítják:
Bernd Heinrich, a hollók viselkedésének világhírű kutatója és biológusa írja:
„A hollók, akárcsak az emberek, nem előre megírt válaszokkal érkeznek az élet minden problémájára. Talán éppen ezért tartjuk őket ennyire intelligensnek, s ezért lettek belőlük mítoszok szereplői és játékos bohócok.”
Edgar Allan Poe, a világszerte ismert amerikai költő és író így festette le méltóságteljes alakját:
„...e zord, sötét s komoly holló / Múlt időknek éji partján / Arca büszke, válla termett, mint egy úré...”
Louise Erdrich, neves kortárs írónő a madár szellemi erejét méltatja:
„A hollók azok a madarak, akik a legjobban fognak hiányozni, ha elmegyek. Bárcsak a sötétség az ő rugalmas értelmük fekete fényéből állna.”
A holló a természet egyik legkarizmatikusibb túlélője. Jelenléte az erdőkben és a hegyekben a vadvilág erejét hirdeti – egy olyan madár, amely méltán vívta ki az emberiség figyelmét az évezredek során.
