Az erdő éber hangosbemondója
A szajkó – vagy ahogy a népnyelv hívja: a mátyásmadár – a varjúfélék családjának legszínesebb és leglármásabb képviselője.
Bár távolról szemlélve egy elegáns, pasztellszínű madárnak tűnik, valójában ő a természet egyik legéberebb biztonsági őre. Biológiai sajátosságok:
A „kék tükrös” szárny: Legszembetűnőibb dísze a szárnyhajlatnál található, égszínkék és fekete vonalkázású tollmező. Ez nem pigment, hanem a toll szerkezete veri vissza így a fényt (szerkezeti szín).
A bajuszsáv: Csőre tövétől egy jellegzetes, vastag fekete csík (bajuszsáv) húzódik lefelé, amely karakteressé teszi az arcát.
A bóbita: Ha izgatott, ( és sokszor izgatott) a feje tetején lévő tollakat felborzolja, amitől a feje szögletesebbnek és nagyobbnak látszik.
Életmód:
A vadászok réme és az erdő riasztója
A szajkó gyanakvása legendás: ő az erdő „riasztórendszere”. Ha embert, kutyát vagy ragadozó madarat észlel, azonnal éles, recsegő hangot ad ki. Ezzel nemcsak a társait, hanem az erdő összes lakóját – az őzeket, szarvasokat is – figyelmezteti a veszélyre. Emiatt a vadászok gyakran haragsznak rá, hiszen a szajkó elárulja a közeledtüket.
A hangutánzás nagymestere: vigyázz, mert átver!”
„A szajkó nemcsak az erdő madarainak hangját (például az egerészölyvét) vagy bármi más akár a láncfűrész vagy az autó riasztó hangját utánozza mesterien, de a környezetében lévő mesterséges hangokat is pillanatok alatt eltanulja.
Saját mentett szajkóm például annyira tökéletesen utánozta a telefonom csengőhangját, hogy számtalanszor rohantam a készülékhez teljesen feleslegesen. Ez a hihetetlen akusztikai memória is bizonyítja a varjúfélék kiemelkedő intelligenciáját.
Táplálkozás:
A mindenevő kertész A szajkó étrendje rendkívül változatos:
A kedvencek: Főleg makkot, diót és különféle gyümölcsöket fogyaszt. Ősszel hatalmas mennyiségű makkot és diót rejt el a föld alá télire – mivel sok raktárhelyet elfelejt, az elásott termések tavasszal kicsíráznak, így a szajkó évente több ezer fát „ültet el”.
Állati eredetű: Rovarokat, pókokat is nagy számban zsákmányol, különösen a fiókanevelési időszakban.
Irány a város! Bár eredetileg erdei madár, a szajkó mára meghódította a lakott területeket is.
Élőhely: Kertvárosokban, parkokban, de akár sűrűbb utcai fasorok alacsonyabb fáin is otthon érzi magát.
Fészkelés: A párok egy életre választanak társat. A fészküket már nemcsak erdőmélyi sűrűkbe, hanem városi kertekbe, sőt, épületekre felfutó, dús vadszőlő rejtekébe is szívesen építik.
Természetvédelmi státusz Magyarországon a szajkó nem védett, bizonyos korlátozásokkal vadászható faj. Szerepe azonban a fák telepítésében és a ragadozók jelzésében pótolhatatlan az erdei ökoszisztémában.
A szajkó több, mint egy hangoskodó madár: ő az erdő intelligens hírvivője és kertésze. Ébersége és rafináltsága miatt a természet egyik legfontosabb „kommunikációs központja”, akinek figyelő tekintete elől semmi sem maradhat rejtve.
