A városok szürke tarkójú diplomatája
A varjúfélék családjának egyik legkisebb, de kétségkívül a legközösségibb tagja a csóka (Coloeus monedula). Intelligenciája, játékossága és az emberi környezethez való különleges alkalmazkodóképessége miatt méltán érdemel kitüntetett figyelmet.
Biológiai sajátosságok: Az „ezüsttekintetű” madár, a csóka megjelenése összetéveszthetetlen, ha közelről szemléljük.
A tekintet: Ez az egyetlen hazai varjúfélénk, amelynek a szivárványhártyája világos (fehéres-ezüstös), ami különleges, értelmes nézést kölcsönöz neki.
A tollazat: Alapszíne fekete, de a tarkója és a nyaka oldala jellegzetesen hamuszürke. Ez az ellentét teszi igazán elegánssá.
Felépítés: Zömök megjelenésű, élénk és rendkívül fordulékony madár. Repülését gyorsabb szárnycsapások jellemzik, mint nagyobb rokonaiét.
Történelem és elterjedés: Várak fokától a paneltetőkig Régebben a csóka tipikusan a sziklafalak, öreg erdők (odvas fák) és várromok lakója volt. A modern korban azonban tökéletesen alkalmazkodott az ember közelségéhez. Ma már a városi parkok, templomtornyok és a lakótelepi szellőzőnyílások a fő bázisai. Magyarországon állománya stabil, de a modern épületfelújítások (a fészkelőhelyek lezárása) miatt helyenként védelemre szorul.
Életmód és táplálkozás: A közösségi mindenevő A csókák igazi társas lények, akikre hatványozottan igaz a „többen nagyobb biztonságban vagyunk” elve. Vegyes csapatok: Ritkán láthatóak egyedül. Nagyon szociálisak, és szívesen csatlakoznak a mezőkön táplálkozó vetési varjakhoz; ez a szoros kapcsolat a téli vonuláskor is megmarad. A csókák magabiztosan mozognak a náluk nagyobb varjak seregében, közösen keresve az élelmet és az éjszakázóhelyeket.
Étrend: Nem válogatós. Rovarokat, férgeket fogyaszt, de szívesen rájár a gyümölcsökre, magvakra és a városi hulladékra is.
Kommunikáció: Hangja nem károgás, hanem egy éles, csengő „csak-csak” kiáltás, amiről a nevét is kapta.
Párkapcsolat és család: A hűség mintaképe A csókák közösségi értelme a párválasztásban csúcsosodik ki. Erről a különleges kötelékről írt Konrad Lorenz, a modern állattan (etológia) Nobel-díjas megalapítója is a Salamon király gyűrűje című könyvében: „Az én szememben a csókák a kortalan cimborák, mert az ő társadalmukban az idő nem úgy múlik, mint nálunk.” Hűség: Szigorúan egynejűek, egy életre választanak társat. A pár tagjai közötti kötelék rendkívül erős: gyakran látni őket egymás tollazatát tisztogatni, és még a táplálékot is megosztják egymással.
A fészek: Üregekben fészkelnek. Ez lehet faodú, falrepedés, kémény vagy akár egy elhagyott varjúfészek is.
Természetvédelmi helyzet Magyarországon a csóka védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Legnagyobb veszélyt a fészkelőhelyek megszűnése és a vegyszeres rovarirtás jelenti számukra
