Ne nézz oda! – A rózsaszín buborék, ami öl
A természet nem egy Disney-film, ahol a farkas és a bárány a végén együtt énekel.
A természetben nincs „gonosz” és „jó”, csak energiaáramlás.
Ha ezt nem fogadod el, akkor nem állatbarát vagy, hanem a természet rendjének szabotőrre.
1. A „Matek”: Hogyan ölj meg ötöt, miközben egyet „mentesz”? Nézzük a kőkemény valóságot, amit a rózsaszín köd fed el előled.
Amikor kiragadod a zsákmányt a zsákmányejtő csőréből vagy karmaiból, a következő történik:
A zsákmány elpusztul: A sérülései miatt (sokk, belső vérzés, fertőzés) szinte borítékolható a vége. Csak elnyújtottad a kínjait. A kifejlett madár éhezik: Lehet, hogy napok óta ez volt az első sikeres vadászata. Elvetted tőle az energiát adó fehérje forrást, amire a túléléséhez szüksége van.
A fiókák éhen halnak: A fészekben éhes szájak várják ezt a falatot. Ha te „irgalmas” vagy lent, ők fent pusztulnak el lassú éhhalállal.
Gratulálok! Meg akartál menteni egyet, de sikerült kinyírnod ötöt.
2. Megdolgozott érte – Ez nem ajándék! A vadászat nem hobbi, hanem kemény munka.
Amikor a cinege fejbe vágja a verebet, vagy a varjú elkapja a galambot, nem szórakozik. Dolgozik.
A zsákmány az övé. Joggal az övé, mert okosabb, gyorsabb vagy erősebb volt. Ha elveszed tőle, az olyan, mintha a te fizetésedet vennék el a pénztárnál, mert a „pénznek is fáj, ha elköltik”.
3. Vadállatok kontra Társadalmi normák – A Te kontrollod a küszöbnél véget ér Gyakori hiba, hogy a vadon élő állatokat a háziállataink mércéjével mérjük.
A kutyádnál működik a nevelés: ha még időben, a mozdulatsor elején rászólsz, a tanult fegyelem megállíthatja az ösztönt. De a vadállatnál nincs ilyen „külső fék”.
Az ember is ösztönlény: Az emberi civilizáció is csak egy vékony máz. A társadalmi normáink is csak addig nyomják el az ősi ösztöneinket, amíg biztonságban vagyunk. De amint a túlélés a tét – legyen szó háborúról vagy fogolytáborokról –, a tanult erkölcs kártyavárként omlik össze.
4. A „Vegetáriánus ragadozó” mítosza Évente több, rózsaszín buborékban élő „Barbi-szerű” mentő jelentkezik azzal az ötlettel, hogy a zsákmányejtőket le kellene szoktatni a húsról.
"Neveljük át őket, legyenek mind vegetáriánusok"
Szögezzük le: a biológia nem választható életmód.
Akit a természet magas rendű állati fehérje bevitelére tervezett, azt nem lehet „átnevelni”.
A varjú vagy a cinege nem fog áttérni a vegetáriánus étrendre csak azért, mert te sajnálod a zsákmányát. Akinek fehérjeigénye van, az vadászni fog. Aki ezt erőszakkal akadályozza, az nem „ment”, hanem éheztet és kínoz.
Szakmai háttér: Konrad Lorenz és a biológiai igazság
Konrad Lorenz Nobel-díjas etológus rávilágított: a zsákmányejtő nem érez gyűlöletet. Lorenz hangsúlyozta: az ember az egyetlen lény, aki képes „erkölcsi fékeket” építeni az ösztönei elé – de ezek a fékek csak jólétben működnek. Amint a létalapok megrendülnek, az emberi „morál” mögül előbukkan ugyanaz a biológiai törvényszerűség, amit a varjúnál „kegyetlenségnek” bélyegzünk.
„A természetben nincs kegyelem, csak törvény van. Aki ezt nem érti, az nem a természetet szereti, hanem a saját elképzelését róla.” (Fekete István)
Konklúzió Nem kell végig nézned, ahogy a zsákmányt széttépik. Fordulj el, menj arrébb.
De ne avatkozz be!
Ne akard a saját, steril erkölcsi kódexedet ráerőltetni egy olyan rendszerre, ami évmilliók óta tökéletesen működik nélküled is.
Zárószó:
„A fiatal oroszlánok ordítanak a prédáért, és Istentől kérik eledelüket.” (Zsoltárok 104:21)
